Szent Anna Kórus – Bemutatkozás
A biai egyházközség énekkara a Biai Szent Anna Kórus.
Ahogyan a zsinati dokumentumokban olvashatjuk: „Az egyetemes Egyház zenei hagyománya fölbecsülhetetlen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik, leginkább azért, mert a szent szövegeket kísérő dallam az ünnepélyes liturgiának szükséges és integrális része. A szent zene annál szentebb lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményekhez: bensőségesebben fejezi ki az imádságot, növeli a lelkek egységét, gazdagítja és ünnepélyesebbé teszi a szent szertartásokat.”
És éppen ezért a szent liturgiákon való zenei szolgálatot nem lehet félvállról venni. Komoly előkészület kell, hogy megelőzze a szentmiséket, hiszen a szent zene hármas ismérve mindig ott kell, hogy lebegjen szemünk előtt: legyen szent, egyetemes és művészi. Szent, hiszen Isten dicsőítése után a hívek lelki megszentelődése a cél. Egyetemes, vagyis minden nép és gyülekezet számára érthetőnek és hozzáférhetőnek kell lennie; és művészi, tehát a zeneszerzők művészi alkotása művészien is kell, hogy legyen előadva, vagyis képességeinkhez mérten a lehető legtökéletesebben. Ez természetesen folyamatos és nem mindig felüdítő munka eredménye, mely minden egyes próba után egyre jobb irányba halad.
A zenei szolgálat felelősség. Egy szépen előadott kórusmű ugyanolyan hatású lehet, mint egy igénytelenül elhangzó ének – csak épp más-más előjellel. De hiszem azt, hogy a komoly munka mindenkor meghozza gyümölcsét.
A Szent Anna Kórusnak több feladata is van. Az első és talán nem a legszembetűnőbb, hogy segítse a mindenkori kántor munkáját, hiszen egy templomi kórus olyan tagokat számlál, akik komolyabb zenei és liturgikus nevelést kell, hogy kapjanak. Vagyis ismerniük kell a liturgikus éneklés szabályait, illetve az énekek szerepét a szent liturgián belül. További feladata a kórusnak a gregorián ápolása.
„Az Egyház a gregorián korálist tekinti a római liturgia saját énekének – olvassuk a zsinati dokumentumban. Ezért a liturgikus cselekményekben ennek kell elfoglalnia az első helyet.”
Gregoriánt többször is éneklünk a szentmiséken: introitus, graduálé és communio formájában, melyekbe természetesen – és reményeink szerint- egyre aktívabban a hívek is bekapcsolódnak. A gregorián nem tartozik a legegyszerűbben énekelhető műfajok közé. De mivel kizárólag ebben található meg a szent zene hármas ismérve a legtökéletesebben, ezért a gregorián az, ami leginkább Istenhez emeli a szívünket-lelkünket.
A kórus a fenti feladatain kívül fontosnak tartja, hogy egyházi ünnepeinket egy-egy kórusművel tegye emelkedettebbé, illetve évente egy-két alkalommal koncertet is ad a templomban, melyekre alkalmanként vendégénekeseket, -zenészeket hív meg.
A Biai Szent Anna Kórus jelenleg 17 főt számlál. Próbáinkat csütörtök este 18 órától tartjuk a plébánián.
Végül a zsolozsmából vett, Szent Cecíliáról, a zenészek védőszentjéről szóló leírással zárnám a kórus bemutatását. Ezen szavakat jól eszünkbe kellene vésnünk – azt gondolom -, és kérni a Szentlelket, hogy mi is mindig érezzük, milyen jó szent énekekkel dicsőíteni Istent:
„Cecília mennyei tűztől égett. Krisztus evangéliumát mindig keblén viselte, se éjjel, se nappal nem hagyott föl a mennyei beszélgetésekkel és dicséretekkel.”
Szalai Péter
kántor-karvezető
p_szalai@yahoo.de
Egy kórustag tollából…
Éppen szeptemberben 14 éve, 2009-ben kezdtem el járni a kórusba. Eleinte félve és bátortalanul énekeltem, és sosem mertem úgy énekelni, hogy ne lett volna mellettem egy erősebb szoprán hang vagy több kórustárs egy szólamban velem együtt. De szerettem és szeretem mind a mai napig is a próbák megszokott rituáléit, a beéneklést, a kezdést és azt, ahogy egyre jobban belejövünk egy-egy dal tanulásába és többször énekeljük egymás után…
Mivel a munkám nagy felelősséget és elköteleződést igényel tőlem ügyvédként, így a heti énekpróba minden alkalommal kizökkent a kötelességek és szabályok rendszeréből… És egyszer csak azt veszem észre, hogy „kiszellőzik” az agyam és a lelkem és csak arra koncentrálok, hogy minél jobban sikerüljön a dal és a hangok kiéneklése, amit éppen tanulunk…
Szeretem a kórustársaimat is! Bár különböző korosztály vagyunk, mégis az énekléssel olyan egységgé formálódtunk a próbák alatt, hogy szinte „kortalanná” váltunk együtt.
Hatalmas élmény számomra minden közös szereplés, akár a mi templomunk, vagy akár az etyeki templom falai között zajlik, de azt hiszem életem egyik legnagyobb élménye volt a felkészülés Ferenc pápa fogadására 2021-ben és az erre való felkészülés. Csodálatos volt megélni, hogy az egész Kórus szinte egy emberként gyakorolt, tanult, és amikor eljött az idő akkor mentünk hajnalban a pápai misére és énekeltünk a 2000 fős Kórussal. A mai napig meghatódom, ha azokat a dalokat meghallom, vagy énekelem, amiket akkor énekeltünk…
Ma már kijelenthetem, hogy a kórus és a heti énekpróba úgy vált észrevétlenül az életem részévé, mint a mindennapi kihagyhatatlan napi feladatok… bár nem minden próbán tudok ott lenni, de kivétel nélkül minden héten az első dolog, ami a naptáramban nagy betűkkel jegyezve van, és minden feladatom, elfoglaltságom ehhez igazítom minden csütörtökön, az a próbák ideje.
És az, hogy az éneklés, a kórus és a hozzá tartozó rutin „beleivódott” az életembe, nagyon nagy szerepe van a mi kórusvezetőnknek, Szalai Péternek, aki hihetetlen türelemmel, odaadással, fegyelemmel és nagyon komoly felkészültséggel vár bennünket minden héten, és bármennyire is rosszul csinálunk esetleg valamit, ő minden esetben kijavít, segít, vezet bennünket. Azt hiszem a legnagyobb húzóerő az ő elhivatott, elszánt személye, hogy belőlünk kórust „faragott”.
És mindehhez az, hogy Isten is velünk van nap, mint nap az énekekben, boldogsággal tölt el és erőt ad minden egyes nap új feladataihoz, nehézségeihez…
Erika