Bemutatkozás

A biai egyházközség gitáros énekkara az Emmausz Kórus.

A zsinati dokumentumok a gregoriánon és a népénekeken kívül más műfajokat is említenek.
„A szent zene és ének többi fajtája, főleg a polifónia, a legkevésbé sincs kizárva az istentiszteletekből, csak feleljen meg mindenben a liturgikus cselekmény szellemének.”

A gitáros keresztény ének egy sokat vitatott műfaj. Egyesek szerint semmi keresnivalója a szent liturgiákon, mások pedig nyitott szívvel fogadják a gyakran igénytelen zenei motívumokat felvonultató énekeket, melyeket sokszor olyanok adnak elő, akik elenyésző vagy éppen semmilyen zenei- és liturgikus képzést nem kaptak.
A két véglet között azt látjuk, hogy ha törekszünk arra, hogy megfeleljünk a liturgikus előírásoknak, és hogy minél művészibb legyen, amit csinálunk, akkor a keresztény könnyűzene is alkalmas lehet arra, hogy megjelenjen a szent liturgián és Isten dicsőítésén túl a hívek lelki megszentelődését eredményezze. Ehhez természetesen szükség van még liturgikusabb énekekre, mert azt tudjuk, hogy a keresztény könnyűzene evangelizációs céllal jött létre, és ez mindmáig inkább erőssége, mint a liturgikus szolgálat.

A gitáros kórusban célunk az, hogy szolgálatunk a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a liturgikus előírásoknak és törekszünk a zenei igényességre is; mindez a többszólamúságban illetve változatos instrumentális előadásmódban tükröződik. Gitáron és zongorán kívül színesíti az énekeket alkalmanként fuvola és gordonka is.
Repertoárunkban szerepelnek gitáros misékre írt zsoltárok is, melyek hiánypótlóak a keresztény könnyűzenében, s ráadásul nem is helyettesíthetőek a szentmisében más műfajú énekkel.

A gitáros kórus próbái hétfő este 19 órakor kezdődnek a plébánián.

Jelenleg 12-en vagyunk a kórusban. Általában a hó első vasárnapjának fél 10-es miséin éneklünk, kivételt képez Advent és Nagyböjt, amikor is az örömvasárnapokon vannak a gitáros misék.

Végül a zsolozsmából vett, Szent Cecíliáról, a zenészek védőszentjéről szóló leírással zárnám a kórus bemutatását. Ezen szavakat jól eszünkbe kellene vésnünk – azt gondolom -, és kérni a Szentlelket, hogy mi is mindig érezzük, milyen jó szent énekekkel dicsőíteni Istent: 
„Cecília mennyei tűztől égett. Krisztus evangéliumát mindig keblén viselte, se éjjel, se nappal nem hagyott föl a mennyei beszélgetésekkel és dicséretekkel.”

Szalai Péter
kántor-karvezető
p_szalai@yahoo.de

Egy kórustag tollából…

Minden elindulás nagyon nehéz a próbára – hétfő estére hulla az ember.

De minden próbán megtörténik a csoda, és ott már mindig nagyon jó, hulla fáradtan, sajgó testrészekkel is. Mert azt hiszem, a másokkal együtt éneklés során Isten által teremtett, valódi csodát élünk át.

A hangzatok hallatán néha eláll a lélegzetem: ezt TÉNYLEG MI EGYÜTT CSINÁLJUK? És tényleg együtt. Tényleg mi. Egyedül hiába próbálnám átélni, akármilyen tökéletesre is vinném a hangképzést. A hangzatokba Isten elrejtette annak a törvényét, hogy át kell élnünk, szükségünk van egymásra, közösségre.
És együtt vihetjük tovább ezt a csodát a templomba, a szentmisére, vagy bárhova.
Talán az egyik legörömtelibb szolgálat, ami létezik.

Edit

Énekeljetek az Úrban!

33. zsoltár: 1. Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívőkhöz illik a dicséret! 2. Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét! 3. Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve! 4. Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi.

Milyen csodálatos, hogy az Úr ma is olyan nagy dolgokat cselekszik az övéi életében, hogy nap mint nap születnek új énekek, amik Őt magasztalják! És milyen hatalmas dolog, hogy ebben a templomban is zenghet Isten dicsérete régi és új dalokkal egyaránt!

A legfantasztikusabb pedig az, hogy ennek a mi kis Emmausz kórusunk is részese lehet a szolgálatával. Isten dicsőítésére nekünk van a legnagyobb szükségünk. Ha Rá nézünk, az Ő hatalmát, hűségét, szeretetét látjuk, rögtön eltörpülnek a nehézségeink, félelmeink, gyengeségeink, kísértéseink.

Hétfő esténként, 7 órakor összegyűlünk a plébánián, általában iszonyú fáradtan, és aztán mindig megtörténik a csoda: feltöltődve, boldogan megyünk haza, és a dicsőítő énekek jönnek velünk a hétköznapokba. Az Emmausz egy igazi kis közösség, tudunk együtt nevetni, rengeteget, de sírni is, elhordozni egymást, a gyengeségeinket, néha küzdünk, és nagyon sokat fejlődünk folyamatosan. Nekem anyaként az is ajándék, hogy a lányommal együtt énekelhetek és szolgálhatok Istennek.

Ki csatlakozhat? Bárki, aki szeretné Istent dicsérni új énekekkel is, és részt venne ebben a nagyon szép szolgálatban, hogy erősíti a csapatot a gitáros miséken, és a Szent Anna kórussal közös koncerteken.

Jelentkezni Szalai Péter kántor úrnál lehet. Nagy-nagy szeretettel látunk bárkit!