Lelkiség

A jegyesoktatásról

Kedves Keresztény Házasok!

Az Egyházi törvénykönyv (CIC 1983.) így rendelkezik a házasság szentségéhez kapcsolódó lelkipásztori gondoskodásról:
1063. kánon. – A lelkipásztorok kötelesek gondoskodni arról, hogy saját egyházi közösségük segítséget nyújtson a krisztushívőknek a házas állapot keresztény szellemben való megőrzésére és tökéletesítésére.

Ezt a segítséget elsősorban a következőképpen kell megadni:

  1. szentbeszédekkel, a gyermekeknek, az ifjúságnak és a felnőtteknek szóló hitoktatással, sőt a tömegtájékoztatási eszközök használatával is; ezek során a krisztushívők oktatást nyernek a keresztény házasság jelentéséről, a keresztény házastársak és szülők feladatáról;
  2. a házasságkötésre való személyes felkészítéssel, amelynek során a jegyesek új állapotuk szentségére és kötelességeire alkalmassá válnak;
  3. a házasságkötés gyümölcsöző liturgiájával, amelyből kitűnik, hogy a házastársak a Krisztus és az egyház közti egység és termékeny szeretet misztériumát jelzik, és részesülnek benne;
  4. a házastársaknak nyújtott segítséggel, mely támogatja őket abban, hogy a házastársi szövetséget hűségesen megtartva és megvédve, a családban napról napra szentebb és teljesebb életet éljenek.

Ezt a buzdító szót követve szeretném, ha „a család évében” elmélyülne az összefogás egyházközségeink családjai között, és ez az egyház és a világ megújulásához vezetne. Kérek minden keresztény családot, hogy saját maguk érdekében is szánjanak kellő időt a házasságépítésre. Gondolják át, mely területen lehet az ő kapcsolatuk, családjuk példaértékű mások számára, s ha hivatást éreznek rá, kapcsolódjanak be házasságra készülők felkészítésébe tanúságtételükkel.

Nagy vonalakban az alábbiak szerint kellene gondolkodni:
• A hitvesi egység (lelki-testi) megélése
• A családi kapcsolatok, anyaság, apaság rendezettsége
• A gyermekáldás isten tervei szerinti fogadása (nyitottság az életadásra, alázatos
hozzáállás gyermektelenség esetén, természetes családtervezés, az életadás mesterséges
manipulációjának elutasítása)
• A konfliktusok megelőzésének és megoldásának, a saját hibák legyőzésének sikerei
• A gyermeknevelésben (és a gyermeki kötelességteljesítésben, viszontszeretetben)
szerzett tapasztalatok
• A közösségi szerepvállalás, a család társadalomépítő szerepének megvalósítása
• Az életlehetőségek evangéliumi felhasználása, a világ rossz hatásainak felismerése
és elkerülése

Ha házasságuk, családjuk nem is felel meg teljesen a keresztény eszményeknek, akkor sem kell kétségbe esni – de nem is szabad feladni a küzdelmet. Igyekezzenek az egyház tanítását hitelesen, mélyen megismerni, s ha szükséges, bűnbánóan Isten irgalmas jóságába helyezkedni. Ha alkalmas, osszák meg velem problémáikat, bizonytalanságaikat személyes beszélgetésben, hogy közösen kereshessük a krisztusi megoldást. Vagy egyszerűen fogalmazzák meg azokat a gondolatokat, melyek segíthetik a leendő és fiatal házasokat az akadályok leküzdésében. A legfontosabb azonban, hogy imádkozzanak saját kapcsolataikért és más családokért, különösen az ifjú párokért.

Szeretettel fogadok minden segítséget és javaslatot:
Atanáz a.

Gondolatok halottak napjára

Mit jelent a halottakról való gondoskodás?
A halottakról való testi-lelki gondoskodás cselekedetei közül a temetés és a búcsúztatás (melyek természetszerű összefüggésben állnak, és ma is általában egy szertartás keretében történnek) a történelmi kutatások szerint ősidőktől fogva mindenhol megtalálható jelenség, és a halál utáni élet egyetemes hitéről tanúskodik.

Miért temetjük el a halottak testét?
A temetés (az elhunytak testéről való gondoskodás) a természetes lebomlási folyamat egészségügyi és esztétikai szempontok szerinti előkészítése mellett az elhuny személye iránti tisztelet kifejezése és a feltámadásba vetett hit szimbóluma.

Hogyan gondolkodhatunk keresztény módon a test temetéséről?
A halottak testével tisztelettel kell bánni, mert a feltámadás reményére emlékeztet bennünket. Különösebb jelentőséget nem tulajdonítunk a romlandó földi testnek, hiszen a megdicsőült testben történő feltámadás nem az anyagvilághoz kötődik. Arra sincs szükség, hogy a halottakat sírjukban ellássuk étellel-itallal, mint az korábban sok népnél szokásban volt. Nem kell aggódnunk amiatt, hol és hogyan temetnek el egy testet. Az is mellékes, milyenek a kellékek, a koszorúk, a koporsó, vagy a temetés formaságai.

Mi a temetés hagyományos módja?
A tisztelet kifejezésének egyetemes megnyilvánulása a koporsós temetés (vagy sírba helyezés), amely a keresztény hagyományban sajátos jelentést hordoz: azt sugallja, hogy akinek a testét most sírba helyeztük, csak alszik, pihen a feltámadás napjáig. Sok helyen ezt a tudatot ápolták a holttest különleges kezelésével, a teljes romlás lassításával, megakadályozásával (balzsamozás, mumifikálás).

Mi a hamvasztásos temetés?
A hamvasztás temetkezési szokása a keresztény hagyományú vidékeken a felvilágosodás hatására úgy jelent meg, mint a feltámadásba vetett hit elutasításának a kifejezése. Az egyház ezért sokáig tiltotta a hamvasztásos temetést. E tilalmat gyakorlati meggondolásokból feloldva (nagyvárosi temetők helyigénye) 1958 óta lehetőség van hamvak urnás temetésére, feltéve, hogy ezt a formát nem a keresztény tanítással ellenkező okok miatt választották.

Hogyan gondolkodunk egyéb temetkezési módokról?
A „szórásos búcsúztató” továbbra is ellenkezik a test iránti tisztelet keresztény érzületével és vallási kötelezettségünkkel, hiszen nem hagy intő jelet az élők számára a korlátozott földi léten túlmutató láthatatlan valóság felidézésére, és nem késztet bennünket elhunyt hozzátartozóink emlékének ápolására (rendszeres imára sem).

Mi a búcsúztatás célja?
A búcsúztatás (az elhunytak lelkére irányuló gondoskodás) sokkal fontosabb feladat, mint a temetés. Imádságunk által megnyilvánul a szentek közössége, vagyis a földi útját járó zarándokegyháznak az üdvözültekkel (megdicsőült egyház) és a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel való kapcsolata.

Miért és hogyan imádkozzunk elhunyt szeretteinkért?
A halottakért végzett imádság által nyilvánul meg elhunyt szeretteink lelki üdvéért, örök sorsáért való felelősségünk. A katolikus temetési szertartás arra hivatott, hogy erre a kötelességünkre hívja fel a figyelmet, és segítő indíttatást is adjon hozzá. A temetésen tehát ne a holttest, a koporsó kösse le a figyelmünket, hanem lélekben Istenhez emelkedve próbáljuk értelmezni az elhunyt személy életének körülményeit, és a földi élet mulandóságának alapvető üzenetét. Szomorú dolog, amikor azt tapasztaljuk, hogy senki sem tud belekapcsolódni a szertartás imádságaiba, és a résztvevők arcán a közöny vagy a fásultság vonásai jelennek meg.

A búcsúztatón túl hogyan imádkozzunk halottainkért?
Aki igazán keresztény szeretettel kívánja az elhunyttal való kapcsolatát új alapokra helyezni, az a temetésen való részvétel mellett még más formában is szán időt és energiát az elhunytért való imádságra. Kiemelkedő jelentősége van a szentmiseáldozatba való belekapcsolódásnak (gyászmise, évfordulós misék), mely a leghatékonyabb eszköze az üdvösség elnyerésének, hiszen a megváltó keresztáldozatába kapcsolja be a méltó lélekkel áldozókat. Sajátos buzgóság jelképe lehet a halotti zsolozsma imádkozása, illetve a teljes búcsú elnyerése az elhunytak javára.

Mi a búcsúengedélyek (indulgentiae) jelentősége?
Ezt a búcsút elnyerni azt jelenti: az egyház különleges kegyelmi ajándékait elfogadva megrövidíthetjük az elhunyt lelkek ideigtartó büntetését, illetve az evvel járó szenvedést. Más szóval ez azt jelenti, hogy elhunyt szeretteinket a tisztítótűzből a mennyországba segítjük, hogy ott majd velük — reményünk szerint — újra találkozzunk, és felfoghatatlan, örök boldogságukban osztozzunk. Ha komolyan vesszük, hogy a halál nem választ el bennünket szeretteinktől, és hogy az egyház — Krisztus megváltó áldozatának és a szentek érdemeinek köszönhetően — olyan kincsekkel rendelkezik, melyekből mi is megkaphatjuk részünket, nem hanyagolhatjuk el ezeket a búcsúnyerési lehetőségeket. Jézus egyházára bízta e kincsek kiosztását, a mi feladatunk, hogy buzgóságunk mértékében részesedjünk belőlük.

Hogyan nyerhető teljes búcsú a halottak számára?
A tisztítótűzben szenvedő lelkek javára fordítható teljes búcsúk elnyerésének szabályai:
a) temetőlátogatás (nov. 1-8.) + imádság az elhunytakért. Egyéb napokon részleges búcsú nyerhető.
b) templomlátogatás (nov. 2.) + egy miatyánk és egy hiszekegy. Ezt a búcsút nov. 1-jén és a halottak napját megelőző és követő vasárnap is elnyerhetjük.

Melyek a búcsúnyerés feltételei?
A búcsúk elnyerésére alkalmas az a megkeresztelt ember, aki a kegyelem állapotában van, és legalább általános szándéka van a búcsúk elnyerésére. Teljes búcsú esetén szükséges még, hogy a lélek ne ragaszkodjon semmiféle bűnhöz, még bocsánatos bűnhöz se.
A teljes búcsú általános feltételei az adott búcsúval járó cselekedet mellett: szentségi gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára (pl. miatyánk, üdvözlégy, de lehet bármilyen imádság).
Egy szentség gyónás révén több teljes búcsú is nyerhető, akár mindennap egy-egy, feltéve, hogy minden teljes búcsú elnyerése érdekében külön elvégzik (lehetőleg a búcsúval járó cselekedet elvégzése napján) a pápa szándékára mondott imádságot, és szentáldozáshoz járulnak. 

Hamvazószerda

A Nagyböjt negyven napjának első állomása.
A böjt a mértékletesség erényének cselekedete: tágabb értelemben minden erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás; szoros értelemben az önfenntartási ösztön megfékezése az evésben és ivásban.
Célja a lélek fölemelése a testi vágyak megfékezésével, s a bűnbánat kifejezése. 

A  Magyar Katolikus Püspöki Konferencia levele:

A húsvétra felkészítő negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 22-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével. Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke február 22-én 17 órakor az esztergomi bazilikában mutat be szentmisét a nagyböjt kezdetén.

A hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

Mivel a vasárnapokat az Egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.

A nagyböjt azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki. (Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.)

A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az Egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a XIII. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az Egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Húsvétra készülve az Egyház a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek.

Budapest, 2012. február 20.

Szentgyónás

Templomunkban minden hétköznapi szentmise után van lehetőség szentgyónásra, azaz kedden és pénteken fél 7 óra után.

A keresztény ember, ha a keresztség után vétkezik, kiengesztelődhet Istennel és az egyházzal a kiengesztelődés vagy bűnbánat szentsége által. A bűnbánat a bűnök megvallása, az elégtétel kötelezettségével, a bánat felindításával. Mindez a gyónásban történik; Isten szolgájának valljuk meg bűnünket, aki a feloldozást adja az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

A bűnbánat szentsége a kiengesztelődés legmagasabb foka; általa vezeti az egyház tagjait a megtérésre; Isten szavának hirdetése, testvéri kibékülés, sértések elfelejtése, szeretet-cselekedetek az igazi bűnbánattartás… A szentségre főleg akkor van szükség, ha valaki a keresztség után súlyos bűnt követ el. Az egyházban a kiengesztelődéshez „ott van a víz és a könny“ – írja Szent Ambrus. A gyümölcstelen ág újra gyümölcsöt termő ággá válik. Aki bűnt követett el, már a bűnbánat szentsége előtt indítsa fel a tökéletes bánatot, mivel az magában foglalja a vágyat és az elhatározást a mielőbbi bűnvallomásra.

Viszont nem szükséges a gyónás a csupán bocsánatos bűnök esetén: elegendő hozzá az őszinte bánat, a szeretetgyakorlás, és az eucharisztia vétele. Ugyanakkor hasznos meggyónni a bocsánatos bűnöket is, hogy a lélek erősödjék. Nem szabad elfelejteni: az eucharisztia eltörli a bocsánatos bűnöket és megelőzi a súlyos bűnök elkövetését, amint a Tridenti Zsinat tanítja: „Üdvözítőnk meghagyta“, hogy (az eucharisztia) vételével „az ő emlékét tiszteljük“, hogy „megszabadítson a mindennapi bűnöktől, és előre megvédjen a halálos bűntől“ (Denzinger, 1638).

A gyónásra való felkészülésben segítséget nyújthat egy lelkitükör. Ezt e legtöbb imakönyvben megtalálhatja, vagy honlapunkról letölthet több lelkitükröt is, melyek közül tetszése szerint válogathat.

(forrás: katolikus.at)