Történelmi háttér

Oltáregylet, másnéven oltáregyesület:
Az első oltáregyletet Meuss Anna alapította 1849-ben az Eucharisztia imádására és a szegény templomok oltárainak ellátására.
Magyarországon 1859-ben Trautwein János és Cziráki Jánosné grófnő, Budapesten 1903-ban Kanter Károly honosította meg.
Központja az Országos Központi Oltáregyesület volt. 1990től a Központi Oltáregyesület néven éledt újjá (Bp., IX. ker. Üllői út 77., Örökimádás-templom.

Az első oltáregyesület hazánkban az Oltáriszentség tiszteletének elmélyítésére és a szegény templomok támogatására 1859-ben Trautwein János piarista szerzetes és gróf Cziráky Jánosné kezdeményezésére alakult.

Az oltáregyesületek az 1900-as évek első felében Kanter Károly igazgató és őrgróf Pallavicini Edéné elnök vezetése alatt élték fénykorukat százezres tagsággal. Országos összefogással ekkor épült, az 1908-ban felszentelt Örökimádás-templom, a Központi Oltáregyesület temploma.

1989-ben Paskai László bíboros, prímás, érsek 40 évi kényszerszünet után a Központi Oltáregyesületet újjáalakította, s Csányi József igazgató és Bulcsú Józsefné elnök vezetésére bízta.

2009-ben az Oltáregyesület magyarországi alapításának 150 éves évfordulóján szervezett konferencián több jeles telológus, történész és lelkész mellett Erdő Péter bíboros úr mondott megnyitó beszédet és elnökölte az összejövetelt.

A Központi Oltáregyesület honlapja: koe.orokimadas.hu

Ki volt Kanter Károly?

Kanter Károly, akit halála után "Budapest apostolaként" emlegettek, a XIX. sz. végén, a XX. sz. elején a magyar katolikus megújhodás egyik elindítója volt. Prohászka Ottokárral együtt sokat tettek a vallási nevelés megreformálásáért, hitbuzgalmi egyesületek alapításáért, az egyház és a társadalom katolikus szellemben történő megújulásáért.

1853 és 1920 között élt, a teológiát Esztergomban és Bécsben végezte, 1876-ban szentelték pappá. Szolgált Esztergomban, Ipolyvarbón, Kéménden, Óbudán, Lipótvárosban, Budapesten. 1915-ben estergomi kanonokká választották.

Mikor az új magyar hercegprímás, Vaszary Kolos Kanter Károlyt állította 1894-ben az Oltáregyesület élére, az üdvözlő beszédre adott válaszában azt mondotta, hogy őt Isten két nagy kegyelemben részesítette: először, hogy az oltárhoz, másodszor az Oltáregyesülethez hívta meg.

A budapesti Oltáregyesület alapító igazgatója, Trautwein János piarista 1894-ben halt meg. Trautwein rendkívüli ember volt. Az Oltáregyesület tárgyainak, egyházi szereinek beszerzését, szétosztását a piarista rendházban rendezett kiállításait mind maga végezte. Nem volt könnyű őt pótolni.

Az Oltáregyesület már jó ideje az Angolkisasszonyok templomában tartotta ájtatosságait, Kanter pedig az Angolkisasszonyok hitoktatója volt egészen a királyi vár plébánosává való kinevezéséig. Kanter itt ismerte és szerette meg az Oltáregyletet, mely az Oltáriszentség különös kultuszát és a szegény templomoknak egyházi ruhákkal és szerekkel való ellátását célozta.

A budapesti Oltáregyesület félszázados jubileumára kiadott ünnepi kiadványban dr. Makay Lajos, az ,,Örökimádás"" szerkesztője ezeket írja az Oltáregylet élére került Kanter Károlyról: ,,Örömmel terjedt el a hír, hogy Trautwein utóda Kanter Károly lett. E férfiú szereplése összeesik a katolikus restauráció születési évével. A Központi Oltáregyesület a katolikus egyesületi élet magva lett. S midőn ennek mintájára és az Oltáregyesület tagjainak kebeléből újabb hitbuzgalmi egyesületek alakultak, Kanter Károlyt ott látjuk az összes egyesületekben, propagálva az eszmét, hogy a közélet porondján csak akkor egyesülhetünk, ha előbb az oltárnál, a szentségimádásban és vételében egyek leszünk. Az oltár a tűzhely, a Szentség a tűz, éleszti lelkünkben a katolikus öntudatot. Ez az Oltáriszentségben megerősödött öntudatos katolicizmus, mely püspökökben, főurakban, főúrnőkben, szerzetesekben, tudósokban és egyszerű ismeretlen emberekben oly sok apostolt és közhasznú intézményt adott az országnak, teremtette meg áldozatkészségével és nagyarányú agitációjával végül az Oltáregyesület központi otthonát is.""

Az Oltáregyesület nagy korszakát Kanter indította meg. A magyar katolikus hitélet teljesen töretlen ugar volt. Kanter országos jelleget kívánt adni az Oltáregyesületnek egyrészt az Oltáriszentség kultuszának növelésével és mélyítésével az egész katolikus élet megszentelése és vallásossá tétele céljából, másrészt az egész ország szegény vagy elhanyagolt templomainak egyházi szerekkel való ellátása érdekében, ami az Oltáriszentségben való élő hitnek természetes és szükséges légköre.

Trautwein szerény, egyszerű ruhákkal elégedett meg, hisz különben nem tudott volna olyan nagy pénzösszeget megtakarítani. Kanter rajongó szeretete az Oltáriszentség iránt azt kívánta, hogy a szentmise ruhái, az oltár kegytárgyai értékes anyagból készüljenek. Kanter ellenben mindjárt azzal kezdte, hogy szónoklatait ugyanott, de du. 6 órakor tartotta. Ezekkel az eucharisztikus szónoklatokkal nyíltak meg a hívők részére az isteni kegyelem forrásai és itt vette kezdetét a térítés hatalmas műve. Az igazi krisztusi szeretetről, a valódi Eucharisztiáról szóló lángoló szavait híveinek egyre növekvő száma szinte rajongással szívta magába, úgy hogy rövid idő múlva már szűknek bizonyult a templom a hallgatóság számára.

Keményen ostorozta a szószékről a híveknek a templomban akkor általában divatos komolytalan viselkedését. Akkoriban szinte botránkoztatók voltak az utcai egyházi körmenetek, melyeken néhány vregasszony, az alsó néprétegekből álló tarka tömeg, zene, lármás kíséretéből állottak tarka összevisszaságban. Csupán népies látványosságok voltak, minden áhítat és vallásosság nélkül, amin a jobb érzésű emberek őszintén megbotránkoztak. Hogy azután mindez lassankint megváltozott, a hívők Úrfelmutatáskor letérdepeltek, a körmeneteken úribb, felsőbb társadalmi osztályok is részvettek, és pedig fedetlen fővel, a szentséges körmenetek elhaladásakor az utcán lévő tömegek is térdre borultak -- mindez túlzás nélkül állapítható meg, a mi földön járó szentünk fáradhatatlan munkájának eredménye volt.""

Országszerte sok helyen működtek Oltáregyesületek. A legrégibb magyar a soproni. Ezeknek előjogait Kanter mindvégig tiszteletben tartotta, de szükségesnek látta egy országos szervezet létesítését. Ehhez azonban a püspöki kart kellett megnyernie. Ezért gróf Cziráky Jánosné elnök asszonnyal együtt terjedelmes emlékiratban terjesztette szándékét a magyar püspöki kar elé. Az emlékirat bevezető szavai minden idők számára valóságos magna charta az oltáregyesületi munka számára, de egyúttal Kanter lelkének gyönyörű megnyilatkozása. ,,Az Oltáregyesületnek elsősorban Istentől nyert kegyelmes főpásztorának jóindulatára, hatalmas pártfogására és szent áldására van szüksége, mert csakis így lehetséges, hogy az Isten dicsőségére emelt ne csak kérelmezőkre találjon országszerte, hanem egyesületi tagokra is, hogy a nehéz idők közepette mindgyorsabban egyesíthesse a jó lelkeket egész hitéletünknek központja, a legfölségesebb Oltáriszentség körül, a viszontagságok által sújtott templomokról és oltárokról való gondoskodása által pedig országszerte díszt és fényt derítve az istentiszteletre, elérhesse, hogy ne legyen kénytelen templomainkban többé senki sem látni szegénységben sínylődő oltárokat és foszlányokba menő egyházi ruhákat, hanem inkább lássa a katolikus és nem katolikus egyaránt, hogy nekünk az Oltáriszentség legszentebb birtokunk, melyért időnket, kényelmünket, filléreinket áldozni mindenkor készek vagyunk! Imáinkkal egybekapcsolt törekvéseink oda irányulnak, bárha annyit tehetnénk, hogy szép hazánkban egyetlen község sem lenne oltáregyleti tagok nélkül, bárha nappal és éjjel, mint egy élő koszorú a szeráfok módjára, országszerte az Oltáregyesület százai imádnák fölváltva a legfölségesebb Oltáriszentséget és egyetlen temploma se maradna dísztelen és elhagyatott."" A hitnek ez a nagysága és mélysége, mely Kanter lelkében lángolt, persze magával ragadott mindenkit. Az emlékirat visszhangja teljes volt. A főpásztorok sorban kinevezték az egyházmegyei megbízottakat és az egész országban megindult a lázas szervezkedési munka. Ennek befejezésére Kanter megírja szinte skrupulózus lelkiismeretességgel az országos szervezet ,,Útmutató""- ját, mely hosszas tárgyalások és ismételt változtatások után csak 1915- ben tudott könyv alakban nyomtatásban megjelenni.

Voltak egyházmegyék, amelyek nehezen voltak rábírhatok arra, hogy az országos központ alá tartozzanak. A központnál régebbi alapítású oltáregyletek presztízs kérdést vetettek föl. Nehéz volt áttörni az önzésnek és kislátókörűségnek azt a nem csekély akadályát, mely nem tudta felérteni azt a nagy katolikumot és kizárólag az Oltáriszentség dicsőségének szempontjait, hogy a vagyonosabb plébánia oltáregyesületi pénzeket adjon át a központnak, ahol azokból szegény templomok és külső missziók számára készüljenek egyházi ruhák. Szűkkeblűség és apostoli lendület hiánya egyszerűen üzletszerűen fogta fel a dolgot és a beküldött pénzért kért felszerelést, mit sem törődve azzal, hogy szegényebb templom számára is szánjon adományaiból. A missziók belekapcsolódása számára pedig általában hiányzott az érzék. Kanter ebben ötven évvel megelőzte kortársait gondolkodását és valóságos hideg jégpáncélt kellett áttörnie ideális elgondolásaival, melyekben igazi katolikum, gyönyörű testvéri szolidaritás nyilatkozott meg. De kitartásával ránevelte a hívőket nemes gondolkodására.

Kanter azt sem akarta, hogy az egyházi ruhákat készpénzért vásárolják egyes cégeknél, hanem hogy oltáregyesületi nők varrják meg őket. Így sokkal több paramentum került ki egy bizonyos összegből s több templomot is lehetett segélyezni. Az egyházi ruhákban bent rejlett a vallásos hölgyek áldozatkészsége és a megszervezett munkadélutánok alkalmat adtak arra, hogy az egyleti hölgyek összejöjjenek, testületi szellemre tegyenek szert, sőt a munkaórákon tartott vallásos előadások révén vallási képzésben is részesüljenek. E téren nyílott alkalma a Központ országos elnök asszonyának a tevékenységére, mely akkor jutott teljes virágzáshoz, mikor női szerzetesrendet sikerült az oltáregyesületi munka számára letelepíteni.

Magyarország vallásos életét ekkor az oltáregyesületi mozgalom jelentette, melyben Kanter lángbuzgalma, jámborsága és hihetetlen munkabírása lüktetett. Úttörő vallási munkája két remek gondolatot termelt ki, mely teljesen új volt vallásos gondolkodásunk és életünk egén: az örökimádás igéző, misztikus gondolatát, melynek imakönyvét megírta Vargha Mihály plébános és az örökimádás ápolására építendő díszes templom, az Örökimádás-templom eszméjét. 

Liturgikus rend

  •  

    Szentmise:
    Kedd: 18:00
    Péntek: 18:00

    Vasárnap: 8:00, 9:30

    kivéve

  • Úr napja (2019.06.23):
    9:00

Misék Biatorbágyon

További információk...

Kegytárgy felújítás


 

Könyvajánló: