Szijártó család

 

A Marlok házaspár javaslatára ebben a hónapban Szijártó Kornéllal és feleségével, Dórival beszélgettünk egyházközségünk családjait bemutató sorozatunkban.
 

 

 

- Mióta vagytok tagjai egyházközségünknek?

 

            - Kornél: 1998-ban költöztünk Biatorbágyra, előtte Budaörsön egy panellakásban laktunk, amit hamarosan kinőttünk, és pont annyiért el tudtunk adni, amennyit biatorbágyi házunkért kellett fizetni, amit az utcával, településsel, környékkel együtt rögtön megszerettünk. Először misék szintjén érintkeztünk az itteni közösséggel, aztán főleg Dóri révén, aki részt vesz a Baba-mama klub szervezésében és a képviselő-testület tagja is, egyre fokozottabban kapcsolódtunk be az egyházközség életébe.

            - Dóri: Tizenkét éve, amikor ide kerültünk, úgy gondoltam, időre van szükség, hogy beilleszkedjünk az új helyre, illetve hogy minket is megszokjanak. A legutóbbi választáskor aztán felmerült jelöltként a személyem is, és akkor úgy éreztem, most már talán elfogad annyira a közösség, hogy jelentkezhessek szolgálatra.

            - Úgy tudom, hogy valamennyire a budaörsi kötődésetek is megmaradt.

            - Kornél: Annak ellenére, hogy született budapestiek vagyunk, a közösséghez tartozás örömét Budaörsön, az ottani közösségben tapasztaltuk meg legelőször. Van egy budaörsi kis imacsoportunk, akikkel havonta egyszer azóta is összejárunk, illetve egyéb alkalmakkor például Szent Imre-napi bál, farsang, lelki napok stb. összejövünk.
Az itteni programokba is egyre inkább bekapcsolódunk, a 24 órás szentségimádáson például ezzel a közösségünkkel együtt vezettük az egyik imaórát.

            - Dóri: Nagyon tetszett nekik, tervezzük, hogy idén is együtt veszünk részt a szentségimádáson.

            - Mi a
foglalkozásotok?

            - Kornél: Testnevelő és gyógytestnevelő tanár vagyok immár 25 éve. Kezdetben három évet a Ferencvárosban töltöttem, azóta pedig Az I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tanítok. Rengeteg tábort vezetek, zömében sporttáborokat, de ismeretterjesztő kirándulásokat is szervezek egyik kollégámmal külföldre, így évente 50-60 napot nem is itthon
töltök.

            - Versenyszerűen is sportoltál?

            - Kenusként, aztán szintén élsportolóként kosárlabdáztam, de ez az utóbbi lett az a sportág, amit edzőként is tömegsport szinten közel tudtam hozni a gyerekekhez.

            - Sportolóként voltak
komoly eredményeid is?

            -
Ifjúsági és junior kategóriában hétszeres magyar bajnok voltam, de felnőtt sportolóként már nem voltam annyira sikeres. Az én tehetségemmel a további eredményesség teljes sporthoz fordulást jelentett volna, ami mellett a tanulás és a párkapcsolat elképzelhetetlen lett volna. Döntenem kellett, én pedig feleségemet, Dórit választottam.

            - És Te, Dóri, mivel foglalkozol?

            - Zenetanárként végeztem, de huszonhárom éve itthon vagyok a gyerekekkel. Idén lesz az a komoly
változás életünkben, hogy visszamegyek a budaörsi zeneiskolába csellótanárnak.

            - Kornél: De közben folyamatosan tanult is.

            - Mit tanultál?

            - Dóri: gyógyúszás-oktatónak tanultam, aztán angol nyelvet, számítástechnikát, részt vettem egy pénzügyes képzésen, legutóbb pedig a pedagógus szakvizsga közoktatás-vezetői szakirányát végeztem el.

            - Meséljetek gyerekeitekről! Ma már különleges dolognak számít, hogy valakinek hét gyermeke
van…

Kornél: Ahol a gyerekeink tanulnak, a Szent Imre Gimnáziumban, ez nem számít különlegesnek, sőt előfordul a 8, 10 gyerekes család is!

Legidősebb fiunk, Márton 24 éves, a SOTE Testnevelési szakán végzős hallgató, emellett a Szent Imre Gimnáziumban gyakornok, valamint
ovis tornát tart, és két csapatnak a kosárlabda edzője. Mindezt nappali tagozaton. Büszkék vagyunk rá.

Zsófi lányunk most nyáron ment férjhez, évekig szépen építve kapcsolatát, ami házassághoz vezetett. Gyógytornásznak készül, nagyon jól tanul, köztársasági ösztöndíjas, és ő is idén végez.

Mátyásnak volt egy kis vargabetűje, érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, de közben rájött, hogy a műszaki pálya nem az ő személyiségének való, úgyhogy ő is a Testnevelési Egyetem hallgatója, testnevelő-edzői szakon. Mátyás most 20 éves.

Janka tizenhat éves, testvérei után ő is a ciszterci gimnáziumban tanul. Ő kötődik legjobban Biatorbágyhoz, hisz a Pászti Miklós Művészeti Iskolában néptáncol, és itt sok barátra talált, egyébként cserkészkedik, röplabdázik, zongorázik.

Dóri: Nála tapasztaltuk meg, milyen sokat számít a Biatorbágyhoz való kötődés, ajánljuk mindenkinek, hogy ha el is viszi gyermekét más iskolába, keressék meg azt a szálat, amellyel a városhoz, az itteni emberekhez fog kötődni.

Lőrinc fiunk 14 éves, szintén a Szent Imrébe jár. Az iskola kézilabdacsapatában játszik.

Aztán a két pici, a hetedik évében lévő Cili, aki óvodába jár, és a hároméves Berci, aki szeptemberben kezdi az ovit. Egy rövidebb szünet után jó volt újra babázni, és jó látni, mennyire szeretik egymást gyermekeink.

            - Sokakban felmerülhet, hogy ilyen nagy családot hogyan lehet koordinálni?

            - Kornél: Egész kis korom óta vasfegyelemre voltam szoktatva, és Dórival együtt fiatal korunk óta így élünk. Nincs harcunk az idővel, ezért kapkodás nélkül megy a napunk. Természetesen Dóri szerepe ebben nélkülözhetetlen. Amikor pedig itthon vagyunk, a legtöbb, amit tudunk adni nekik, a rájuk szánt idő, energia és szeretet. És természetesen a vallásos nevelés.

            - Dóri: Gyökössy Endrétől olvastam, hogy a szülő feladata, hogy gyermekét vallásosan nevelje, de az, hogy neki milyen hite lesz, arról már ő felel. Ezt igyekszünk megtenni a magunk erejével és példájával. A házimunkában a gyerekeknek nincs állandó feladatuk, azt leginkább én végzem, de hétvégén sokat segítenek, nem hagynak magamra a munkában.

            - Kornél: Sőt, mivel elég ócska a tetőnk, már arra is ki vannak képezve, hogy macska módra felmásszanak és visszahelyezzék a meglazult, lecsúszott cserepeket. Tavasszal pedig a kerti munkában is segítenek, és büszkén mondhatjuk, hogy gyakran nyírják a füvet a plébániakertben is. Egyébként, amikor panaszkodtak, hogy jó ez a traktor, de ezzel is milyen sokáig tart a fűnyírás, Marlok Feri mondta nekik, hogy: „Imádkozzál! Gondolj arra, hogy három órát imádkozhatsz!” Hogy megfogadták-e, nem tudom.

            - Dóri, a Baba-mama klubba idén kapcsolódtál be?

Már tavaly is benne voltam. Jó látni, hogy mindig feltűnnek új arcok, akik aztán rendszeresen jelen vannak. Komatálat viszünk a kismamák családjának, beszélgetünk a gyereknevelésről, és felmerül mindenféle családot érintő téma: a férj, a főzés, a háztartás is. Egymásnak átadjuk a tapasztalatainkat. Állandó témánk is van, pl. a Tízparancsolat, amit idén beszéltünk végig, és amiről egy-egy beszámoló a Forrásban is megjelent.
Együtt szerveztük meg most a farsangot is, ami közösségünket még inkább összekapcsolja, és lehetőséget ad a további programok megvalósulására.

            - Hogyan látjátok a plébánia életét?

            -
Kornél: Azt gondolom, hogy nagyon sok minden van a plébánián. A rózsafüzér-társaságtól kezdve a Mécs-közösségekig, nagyon gazdag lehetőség van a lelki életre, úgyhogy nincs okunk az elégedetlenségre. Talán az ifjúsággal kapcsolatban jó lenne, ha ki lehetne alakítani egy kiskortól épített szoros kapcsolatot a Regnum Marianum mintájára.

- Dóri: Felmerült fiatal családokkal való beszélgetésben, hogy össze kell tartoznunk nekünk felnőtteknek, és a gyerekeket így tudjuk majd egymáshoz vezetni. Ehhez pedig imádkozni kell.

            -
Ebben a családokat bemutató sorozatban feladata is van az interjúalanynak, neki kell ajánlani egy másik családot, akit felkérünk beszélgetésre a következő számban. Kire gondoltatok?

 

- Beszéltünk róla, több név felmerült. Szeretnénk, ha az Alács családdal készülne a következő interjú.

 
 

Liturgikus rend

  •  

    Szentmise:
    Kedd: 18:00
    Péntek: 18:00

    Vasárnap: 8:00, 9:30

    kivéve

  • Úr napja (2019.06.23):
    9:00

Misék Biatorbágyon

További információk...

Kegytárgy felújítás


 

Könyvajánló: