Marlok család

Egyházközségünkben Marlok Ferencet és Zsuzsát mindenki ismeri. Nincs olyan egyházközségi - különösen liturgikus - esemény, amelyen ott ne volnának. Az egyházközségben azonban nemcsak következetes jelenlétükkel, hanem aktív munkájukkal is szolgálják az egyházat. A Család éve alkalmából indított sorozatunkban elsőként őket mutatjuk be egy interjú segítségével.

- Számos dolgot felvállaltok közösségünkbe, fel lehet egyáltalán sorolni, mi mindennel foglalkoztok?
- Zsuzsa: Az egyházközségünkben csendes háttérként jelenlevő Prohászka Ottokár karitász csoportban tevékenykedem, ahol önkéntes munkával, szavak nélkül hirdetjük Jézus tanítását; illetve a Rózsafüzér társulatban – aminek az elnöke vagyok – az egyik legszebb imánkat szervezetten, folyamatosan mondjuk, így visszük magunk és mások kérését Égi Édesanyánk elé.
- Feri: És a Biai Szent Anna Karitatív Alapítványban, ahol Zsuzsa nem tag, de segít nekem minden adminisztratív és pályázati munkát elvégeznem. Volt néhány év, amikor az alapítvány sok adományt küldött Kárpátaljára, Zsuzsa ott is segített koordinálni a munkánkat.
Az alapítványnak vagyok az elnöke már 7 éve. Emellett egyházközségünk képviselő testületének is tagja vagyok, a szentmiséken pedig akolitusi feladatot látok el.

- És kiveszed részed minden egyéb munkában is, ami a templom és plébánia körül adódik. Emellett munkahelyeteken is helyt kell állni. A civil életben mivel foglalkoztok?
- Feri: Ortopéd technikával foglalkozó cégnek vagyok a szakmai irányítója, különösen a fiatalkori gerinc-deformitás kezelésével, valamint láb-deformitással foglalkozom. Országosan ismert cég vagyunk, sokfelé járunk szerte az országban, ahol orvosokkal közösen végezzük munkánkat. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal a határon kívüli gyermekek szűrését végzem, de a Moldvai Csángó Szövetség felkérésére a Csángóföldön is már többször megfordultunk. A cégnek van egy kereskedelmi részlege is, ahol az ehhez tartozó gyógyászati segédeszközöket lehet beszerezni, Zsuzsa az üzlettel való kapcsolattartást segíti. Tehát ő is ott dolgozik velem, de kötetlen munkaidőben.

- A munkahelyetek is rengeteg időtöket leköti, és még nem beszéltünk a családotokról!
- Zsuzsa: Három lányunk van, ők már szinte mind felnőttek. A legnagyobb Zsuzsanna, 24 éves, óvónő és hittanár, jelenleg itt helyben az óvodában dolgozik. Tavaly volt az esküvője, férje templomunk kántora, Szalai Péter.

  Középső lányunk Barbara, végzettsége környezetkutató - földrajz tanár. A környezetvédelemmel szeretne foglalkozni, a továbbtanulását tervezi; most itt az általános iskolában titkári feladatot lát el.

Franciska lányunk a Patrona Hungariae Gimnázium érettségi előtt álló tanulója, egészségügyi pályára készül. Ők is mindnyájan részt vesznek az egyházközség életében, ministrálásban, énekkarban, korábban a Kaszap István Ifjúsági Kör aktív tagjai és a ministráns táborok, résztvevői, szervezői voltak. Nagyon büszkék vagyunk rájuk.

- A ti aktív egyházközségi munkátok hogyan kezdődött?
- Feri: Pilisszentivánon, ahonnan átkerültem, édesapám templomgondnoka volt az egyházközségnek. Amikor átkerültünk Biatorbágyra, 1994-ben, Hulé Laci bácsi folyamatosan hívott, hogy kapcsolódjak be a munkába. Akkor még nem nagyon tudtam ráállni erre, a munkahely, a család… - úgy éreztem - lekötik minden időmet. Aztán egyszer csak igent mondtam. Imre atya idején egy képviselő-választáskor én is bekerültem az egyházközségbe.
Egy átépítés során sikerült elérni, hogy kialakuljon a plébánián egy nagyterem, és akkor már alapítványi elnökként kezdődött a folyamatos plébániai tevékenység.
Pályázatot írtunk, székeket, oltárterítőt szereztünk be általa, aztán a plébániakertet kezdtük helyre tenni, és ez jó közösségformáló munkákra adott lehetőséget. Elindult a Férfi-kör, aminek a célja szintén a közösség és a közös felelősség erősítése volt.
2000-ben kezdődtek az imaórák, amelyek azóta is tartanak. Imre atya távozásakor aztán egyre több feladatunk lett. Akkoriban gondoltam arra, hogy az egyházközség életét világi lelkipásztori kisegítőként is erősíthetném. Bohn István atya és a képviselő-testület támogatott, és egy féléves tanfolyam után 2007-ben megkaptam az engedélyt.
Úgy gondolom, ha így közelebb kerültem az Úr oltárához, nekem illik példát mutatnom, és ott kell lennem minden szentmisén és ájtatosságon. Persze ez nem kényszer, nagyon szeretek rózsafüzért imádkozni. Ha valami miatt elmarad, hiányzik. Nagyon fontos imádkozni, a legnagyobb gond, hogy az emberek keveset imádkoznak. Mindenre van idő, és a templomra, imára nincs. Mi igyekszünk úgy szervezni a munkánkat, hogy ezeken a napokon ott legyünk.

- A családotokban milyen gyakorlata alakult ki az imádságnak?
- Zsuzsa: A rendszeres imaélet kialakulásában nagy szerepe volt a nagyszülőknek, a környezetünknek. A gyermekeinket egész kicsi koruktól fogva vittük szentmisére, a reggeli és esti imát együtt mondtuk, énekelgettünk. Majd később megtanulták a rózsafüzért imádkozni, megtapasztalták annak erejét. A sok-sok ünnep, mind alkalmat adott-különösen az adventi és nagyböjti időszakban- a közös imához, bibliaolvasáshoz, énekléshez. De egy-egy névnap, születésnap is lehetőséget adott a bensőséges ünnepléshez, sőt ilyenkor a vendégeket is bevontuk.

- Pilisszentivánhoz nem csak Ferinek van kötődése, ha jól tudom.
- Zsuzsa: Angeli András atya nagymamám testvére volt, és amikor 1971-ben Bia után Szentivánra került plébánosnak, nagymamám mellette maradt. Gyakran látogattuk őket, majd 10 évig mi is éltünk ebben a faluban.

- Hogyan látjátok egyházközségünk jövőjét?
- Zsuzsa: Ima nélkül nincs jövőnk. Az évek során a Rózsafüzér Társulat tagsága kissé megfogyatkozott. A Mária-tiszteletet kellene elmélyíteni a fiatalok körében, valamint a férfiak is beépíthetnék mindennapi életükbe. A jövőben a karitász munkára is várnánk fiatalok segítséget, akik szabadidejük egy részét önkéntes munkára fordítanák. Idén a Családi év alkalmából Szent Benedek, Európa védőszentjét kaptuk oltalmazónknak, talán nem véletlenül.

- Feri: Az elmúlt években sok változás történt az egyházközség életében, a viszontagságok összerázták a közösséget. Szeretném, ha egyházközségünk tovább erősödne, és a tagok a liturgikus eseményeken kívül is összetartanának, közös ügyükként kezelnék az egyházközség életét. Ha egyre többen élnének a hétköznapi szentmisék, imaórák lehetőségével.

- A Forrás családokat megszólító sorozatát úgy szeretnénk alakítani, hogy az itt megszólaló családok adják az ötletet, melyik családdal készítsük a következő interjút. Ti kiket javasoltok?
Sokakra kíváncsiak vagyunk, nehéz választani, de ha már megkérdeztél minket, örülnénk, ha a Szijártó családot mutatná be a Forrás következő száma.

 

Liturgikus rend

  • Szentmise:
    Kedd: 18:00
    Péntek: 18:00 

  • Vasárnap: 8:00, 9:30

Misék Biatorbágyon

További információk...

Kegytárgy felújítás


 

Könyvajánló: